Sokak kérésére és persze kényelmi szempontból is, elindítom a blogomat. Húú, de trendi lettem :) Na de viccet félretéve, aki szeretné, itt nyomon tudja majd követni új életem alakulását.

2009. augusztus 8-án, 26 óra utazás után, megérkeztünk Danimmal Sydneybe. Nick / Dani egyik barátja / jött értünk a reptérre és elvitt minket a szállásunkra. Ez egy kertesház kb. 20 percnyire a központtól, szóval egész jó. Utána, nagy örömömre beültünk egy csokibárba, bár az igazat megvallva, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Másnap délután 3-kor ébredtünk, átállnom azóta sem sikerült, de talán pár nap múlva már nem fogok éjjel itt kukorékolni :)

A héten sok mindent láttam, éreztem, tapasztaltam, szóval ezeket nem tudom időrendi sorrendbe szedni, de nem is ez a lényeg. Láttam az Operát VÉGRE!!! Nagyon szép, nagyon különleges / és itt még felsorolhatnék sok közhelyet /, de egy titkot elárulok... A pesti Operánál nincs szebb. A hidat is láttam, de a megmászása még várat magára. Az Opera környékén zenélt egy aboriginal pasi, olyan félelmetes volt, de azért tetszett. Voltunk egy abo galériában is, ahol egy vagyont el tudtam volna költeni. Bejártunk egy csomó cipőüzletet a George street-en, ahol természetesen Dani mindenkit ismert. Úgy örültek neki a srácok, amit persze nem csodálok, mert ahogy szoktamvolt mondani, Ő egy szeretetreméltó lény! Voltunk az óceánparton, ahol legszívesebben 0-24-ben ücsörögnék és csak nézném a vizet. Olyan szépek itt a növények és a madarak, hogy egész nap csak ámulok:) Mindig, amikor elmegyünk egy új helyre, akkor azt mondom, hogy eddig ez tetszett a legjobban, de tegnap este tényleg egy ilyet láttam. Nick mutatta... Egy kis partszakasz a millás negyedben.

Hétfőn kezdődik a suli, amit már nagyon várok, mert még nem nagyon merek angolul megszólalni, pedig annyi mindent tudok / Cukinak hála /. Az emberek kedvesek, figyelnek arra, hogy én is megértsem, amit mondanak, nem néznek hülyének és azt látom, hogy értékelik azt, hogy én az ő nyelvüket szeretném megtanulni.

Annyi minden van még a fejemben, de kezdésnek ennyi is megteszi. Megpróbálok minnél gyakrabban írni, de ami a lényeg, hogy jól érzem itt magam...Napról-napra jobban:) Azért persze hiányoztok! Főleg Te, Bejjám!

Folyt.köv.

Csók: Nyoi